Magyarország

Erzsébet Magyarországon a szabadságot élhette meg. Buda nem volt messze Bécstől, de elég távol volt ahhoz, hogy a királyné szabadabb légkörben rendezhesse be udvartartását a Királyi Palotában és később Gödöllőn. Bár a magyar nyelv tanulása csak unaloműző foglalatosságnak indult, később Sisi valódi szenvedélyévé vált, és tökéletesen elsajátította a nyelvet.

Erzsébet magyarok iránti érdeklődése eleinte valószínűleg csak az anyósa bosszantására szolgált. Zsófia főhercegnő viszolygott ettől a rebellis néptől, amely fia, az 1848-ban trónra lépő Ferenc József császár birodalmának egységét veszélyeztette a szabadságharcban kicsúcsosodó elszakadási törekvésével. A magyarok a császárt a szabadságharc leverése miatt sokáig véreskezű zsarnoknak tartották, éppen Erzsébet fellépése volt az, ami segített megváltoztatni a Ferenc Józsefről korábban kialakult képet.

Sisi életében először és utoljára a magyarok miatt vállalt politikai szerepkört. Tiszta magyar beszédével, kedves, megnyerő személyiségével ideális közvetítővé vált Ferenc József, a bécsi udvar és a magyar politikusok között, ami hozzájárult az 1867-ben megkötött kiegyezés létrejöttéhez. 1867. június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet magyar királynévá koronázták a budavári Mátyás-templomban, és a hálás magyaroktól koronázási ajándékként kapták a gödöllői kastélyt.  Sisi a magyarokban saját szabadágszerető, lázadó természetét ismerte fel, ezért Buda és Gödöllő is kedves tartózkodási helyévé vált.